A műhely, ahol a betontorták életre kelnek

Szerző: Balázs Edina / Peaberry pr&event lab

Egészen biztos vagyok benne, hogy a ti életetekben is volt már legalább egy olyan emlékezetes pillanat, ami akár a személyes, akár a szakmai életetekre jelentős hatással volt. Legyen az egy utazás, egy találkozás vagy akár valami újnak az elsajátítása. Szinte napra pontosan egy éve számomra egy tanfolyam jelentette ezt a változást, ami elindított abba az irányba, amiről már egy ideje úgy gondoltam, ez való nekem. És most, pár hete ismét csak attól a személytől tanulhattam, aki nekem mind emberileg, mind szakmailag egy nagyon magas szintet képvisel.

Ez a tanfolyam konkrétan egy betontorta kurzus volt. Régóta csodáltam már a hasonló stílusú tortákat, és pont akkor csöppentem bele a cukrász felnőttképzés gyakorlati részébe is, amiből nehezemre esett nem elmenekülni az első óra után. Azon a fél délutánon Vasas Nelli, az Eat Me Cake Boutique tortaműhely tulajdonosa vezetett be minket a vajkrémmel burkolt torták világába. Ami elsőre egyszerűnek tűnik, az a gyakorlatban a legkevésbé sem az. Mint a cukrászatban a legtöbb dologhoz, ehhez is nagyfokú precizitás, kreativitás, kitartás szükséges, de én annyira elvesztem ennek a csodálatában, hogy a későbbi gyakorlásaim során annak minden percét élveztem.

Hogyan lehet ilyen szépen, egyenletesen beburkolni egy tortát? Hogy lesznek olyan tökéletesek az élei, mintha vonalzó mellett rajzolták volna? Ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amire nagyrészt akkor útmutatást is kaptam, és erre később bőven alapozhattam. Pár hete az elmúlt 12 hónapban felszedett tudásomat egy olyan lehetőség koronázta meg, amit igazi megtiszteltetésnek éreztem: Nelli kétnapos, tortakészítő workshopján egyrészt mint aktív résztvevő, másrészt, mint gasztronómiai újságíró vehettem részt.

A tematika igazán testhezálló volt: egy modern, vajkrémmel burkolt tortát készítettünk el kétféle verzióban a legelső morzsától a legutolsó habcsók felrakásáig. Akit teljesen elbűvölnek például a naked torták, annak maga a csoda ez a két nap.

Szombat reggel sietősen érkeztem meg a Berzenczey utcai műhelybe, ahol családias hangulatban, négyen töltöttük el a következő két napot. A hozzáértő oktató mellett itt az a szerencsés helyzet állt elő, hogy mindkét résztvevő társam rendkívül nyitottan és érdeklődve állt a hétvégi feladatok előtt. De hogyan is telt a közös munka? A rövid bemutatkozás és ráhangolódás után Nelli három olyan piskóta receptet mutatott meg nekünk, amik a vajkrémmel burkolt, magas tortákhoz kiválóak, egyrészt azért, mert a burkolás során kevéssé morzsálódnak, másrészt rendkívül jól megtartják magukat, nemcsak a díszítés, hanem a szállítás során is. Úgy vélem, hogy azért is hasznos egy olyan, hosszabb lélegzetvételű tanfolyam, ahol az alapoktól megtudhatunk mindent az adott tematikához kapcsolódóan, mert minden egyes lépést láthatunk, megtapasztalhatunk, a saját kezünkkel megcsinálhatunk. Én a magam részéről nagyon örültem ennek a három új receptnek, mert a cukrász tanfolyam során gyakorlatilag ugyanazzal a piskótával készítettük el a sütemények nagy részét, alternatívát nem igazán tanulva. 

A sütés során nagy élmény volt bepillantani egy tortaműhely színfalai mögé, látni a profi alapanyagokat és eszközöket, közvetlen közelről ellesni a profi mozdulatokat. Mialatt a piskótakarikák sültek, elkészítettük a hozzájuk illő, magas minőségű és isteni finom krémeket is. A kreativitásunknak pedig ettől a pillanattól kezdve teret adhattunk: mi magunk válogathattuk össze, hogy melyik piskótához melyik krémet választjuk, és milyen plusz ízzel fokozzuk még. A fenti krémek mellett ugyanis készítettünk két gyümölcsös curd-öt is, amit legszívesebben ott helyben kikanalaztunk volna. Ha a kombinációk fejben összeálltak, kezdődhetett a torta összeállítása.  Nagyon hasznos volt látni, hogy profi körülmények között hogyan töltünk be egy ilyen jellegű tortát, hogy az később szép, függőleges maradjon, a súlya és magassága ellenére is tartson, és ne csússzanak el a rétegek a betöltött krémen. Viszont ha ezt egyszer láttuk, otthon, egy-két eszköz beszerzésével bármikor utánozhatjuk.

A tortarétegek lezárásához és a későbbi burkoláshoz olasz habcsók vajkrémet használtunk, amit természetesen együtt készítettünk el, és közben, elméletben megismerhettük annak összes buktatóját is: mit kerüljünk el, meddig várjunk az alapanyagok elegyítésével, milyen fokozaton habosítsuk, és így tovább. 

Az első nap végén szerintem mindenki alig várta a másnapot, hogy nekiláthassunk a díszítésnek, addigra pedig otthon már ódákat zengtünk arról, vasárnap este milyen finomságot viszünk majd haza.

Vasárnap reggel, miután a tortáink egy éjszakát a hűtőben pihentek, kivettük őket a karikákból, elkészítettük a kellő mennyiségű vajkrémet és nekiláttunk az első verzió, a naked torta elkészítésének. Ha bárki bosszankodott már otthon azon, hogy morzsás lesz a vajkréme, nem tudja, hogyan húzza el úgy a burkolást, hogy az teljesen függőleges és egyenletesen legyen, annak ezen a tanfolyamon a helye. Miután Nelli segítségével elkészültek a gyönyörű naked alapjaink, már gondolkozhattunk is rajta, milyen hangulatú tortákat varázsoljunk belőle. Virág- vagy gyümölcsdíszítés, habcsókok vagy vajkrém virágok, mind csak rajtunk múlt, hiszen bőven válogathattunk a díszítőelemek közül.

A naked tortáink remek alapnak bizonyultak a teljesen beburkolt tortákhoz is, ami a nap második felének programja volt. Itt mindannyian kis festőművész tanoncokká léptünk elő: színeket kevertünk, színvilágokat hoztunk létre, megtanultuk, hogy melyik spatulával milyen mintázatot vihetünk fel a tortára, hogyan tudjuk a különböző színeket összemosni, kiemelni, egymásra felvinni. Nekem a hétvégének ez volt a legkiemelkedőbb pontja, nem csoda, hiszen az otthoni sütés során is mindig ezt a pillanatot várom a legjobban. Készült egy diszkós hangulatú betontorta, egy friss, zöld és sárga árnyalatokat viselő tavaszi csoda, és egy pasztelles színvilágú, pisztácialevelekkel díszített torta. Úgy gondolom, mindenkinek sikerült a saját személyiségét belecsempésznie a dekorációba és büszkén vittük haza a tortákat.

Nem kérdés, hogy aki szeretné megtudni, hogyan készülnek ezek a letisztult, modern torták, és eddigi tudását valami naprakésszel kívánja bővíteni, annak itt a helye. Nellitől kedvesebb és türelmesebb, nyitottabb oktatóval nem sokszor találkoztam, aki amellett, hogy rengeteg technikát mutat és igazán lelkesíteni is tudja a résztvevőket, őszintén beszél arról is, hogy mennyire nehéz és fárasztó, sok áldozatot kívánó mesterség a cukrászat. Akár magunknak, akár ajándékba vesszük, igazi élmény és tanulás lesz ez a tanfolyam.

Vasas Nelli – Eat Me Cake Boutique

Mikor kezdtél el a cukrászattal foglalkozni?

Az első “komolyabb” torta a kisfiam születésnapjára készült, Dóra, a felfedező témában. Ennek már nyolc éve.

Hogyan döntötted el, hogy megnyitod a műhelyed?
Egyszerűen kinőttem a konyhám. Amikor már tisztán látszott, hogy van igény és kereslet arra, amit csinálok, egyértelmű volt, hogy egy saját vállalkozás keretein belül folytatom tovább.

Mennyire támogatott ebben a család? A gyerekek mellett nem féltél belevágni?
A férjem és a szüleim mindig is bátorítottak, támogattak. Nem féltem, mert akkor a szemem előtt egy rugalmas, jól tervezhető (gyerekbarát) munka lehetősége lebegett.  Persze aztán megtapasztaltam, hogy ennek a valósághoz az égvilágon semmi köze sincs.

Miért szereted ezt a pályát, és volt már olyan, hogy inkább feladtad volna?
Leginkább azért, mert kreatív. Ha már kitaláltam a belsőt, az ízharmóniákat, még mindig folytathatom az “alkotást” a személyre és alkalomhoz illő külső kitalálásával. Egy vállalkozást útjára indítani hatalmas munka, sok buktatóval. Ennyi idő elteltével teljesen természetesnek érzem, hogy az esetleges siker a folyamatos újratervezés, útkeresés eredménye, és szinte borítékolható, hogy nem az lesz az üdvözítő út, amit először megálmodtál. Én most épp az első újratervezés után vagyok.

Hogyan találtad meg a saját stílusod? Melyik irányvonal áll hozzád a legközelebb?
Szeretem a szimmetrikus, tökéletes formákat: az éleket, a tükörsima, szabályos felületeket, a minimalista, de ugyanakkor karakteres dizájnt. A rusztikus vonal távol áll tőlem, az nem az én világom.

Miből inspirálódsz, hogyan tanulsz új módszereket?

Régebben a Pinterest volt az a felület, ahol szívesen barangoltam, és tortás oldalakról inspirálódtam. Ma már szinte csak az Instagramot használom, és egyáltalán nem kell, hogy torta legyen, ami az ötletet adja. Most például épp egy izgalmas felület és egy karakteres, színes medál várja, hogy “megtortásítsam”.

Hogy képzeled el a műhely jövőjét?
Hangsúlyosak lesznek a workshopok és az egyedi, alkalmi torták.

Milyen megrendeléseknek örülsz a legjobban?

A nem tortaszerű tortáknak.

Mit gondolsz a hagyományos cukrászatról? Mennyire van kereslet a modern formákra, ízekre?
A klasszikus ízeket szeretem, ezek általában verhetetlen kombinációk. Amennyiben jó minőségű alapanyagból készül, számomra mindegy, milyen vonal: francia, klasszikus vagy angolszász. Imádom az édességet!  A külsőt tekintve azonban nyilvánvalóan a modern irányzat az, ami hozzám közel áll. Külföldön nem okoz különösebb gondot, hogy van olyan, hogy torta dizájner, aki egyedi, izgalmas tortákat készít személyre szabva, és van a cukrász, illetve a cukrászda. Itthon sokszor nem tudnak ezzel mit kezdeni az emberek, mert persze nagyszerű, hogy készítesz gyönyörű, modern tortákat, de miért nincs linzer, sajtos pogácsa és bejgli?

Miért szereted a tanítást, a tortakurzusokat?

Nagyon jól érzem magam benne, a “tanítványaim” sikere, öröme az én sikerem is. Legalább is én ezt így élem meg. Illetve ez a fajta munka engem is állandó fejlődésre inspirál.

Szoktál a műhelyen, kívül otthon is sütni a szabadidődben, a családnak?
Igen, mondjuk halrudacskát.